EL MOJITO
El Draque se llamó Mojito.
El Draque resultó una bebida muy popular en tiempo de nuestros tatarabuelos. Se componía de aguardiente de cana, azúcar, limón y hierbabuena. Cuando el Cólera en La Habana, se puso de moda que quien práctica la medicina preventiva frente a la guadana de La Peste "se tomaba a las 11 de la manana todos los dias un Draquesito de aguardiente con azúcar y le iba perfectamente" Ya en nuestro siglo (1940), Federico Villonch(picante costumbrista) repetía la formula y describía:"Se estuvo bebiendo Drake hasta 1800 y pico, en que fue desplazado por el Ron" Y con el Ron-agregamos al dato-se llamó Mojito. Así que el viejo Drake que inventó el corsario Francis Drake, es el antecedente genético del atractivo Mojito, siempre decorado y aromado con un ramito de hojas elípticas y aserradas de la estimulante MENTHA SATIVA, que acabamos en mascarlas. Dato curioso: en Venezuela escriben Draque como sinónimo de aguardientoso y también como remedio para males del estómago. En Colombia matan la sed con Draque y por fin en México se entonan con la misma tisana.
 
Llegó El Hielo...
Esto seria muy largo de contar... Todos sabemos las aventuras de Marco Polo y su imaginación italiana cuando contó  que en Japón ya se procuraba el agua helada y los cubitos de leche helada anticipando el fenómeno del congelador en las neveras de la actualidad, destacando también que el talentoso Walter Raleigh fue quien contó como sorprendía Ricardo Corazón de León a Saladino, jefe de los ejércitos mahometanos, regalando granizos para este. En fin...lo nuestro es otra cosa. Entre 1771 y 1776 desde Boston y Veracruz llegaron a La Habana los primeros trozos de hielo en buen estado y se propagaron las bebidas heladas como entonantes del estómago y todo el sistema nervioso y muscular. Esta iniciativa provocó que el hielo tuviera uso medicinal "para las enfermedades que originan la rarefacción de la sangre, que eran muy frecuentes en los climas cálidos". Ya en 1805 apareció "el rey del hielo " Federico Tudor bostiano de origen y en 1810 ya comenzó la nevería de Juan Antonio Montes como principal abastecedora del hielo para los cafés de la capital. De aquí surge que en la coctelería cubana del Ron usamos el hielo bien glacial, bien frozen, bien firme como cuadritos, cilindros, o frapé, partido en miles de cristalitos, siempre dando un espectáculo variado de su trago.

Gracia de la Yerbabuena
Lo más antiguo que se sabe de la hierbabuena es de 1535 cuando don Gonzalo Fernández describe el aroma y la forma puntiaguda de la menta. Ya en 1723,cuando Havana se escribía con v como hierva, que también ierba y jerba , se vendía como medicina la hierbabuena a 2 reales el medio kilo y científicamente se conocía como MENTA SATIVA .Se emplean las hojas y las ramas en infusiones contra los dolores de estómago, resfriados y vómitos. Dicen que es antiespasmódica y hasta afrodisíaca.
En fin "ADORNA, DA OLOR, SABOR, PONE UNA NOTA DE COLOR Y SIRVE PARA UN DESPOJO."

Receta del mojito
En un vaso de jaibol:
Media cucharadita de azúcar
1/4 onza de jugo de limón.
Diluir bien con un poquito de agua de soda.
Anadir hojas de hierbabuena y Machacar el tallo (sin danar las hojas) Para que suelte el jugo. Cubos de hielo.
Agregar 1 1/2 onzas de Ron blanco Llenar el vaso con agua de soda y revolver.
Adornar con hojas de hierbabuena.

  
A korábban Draque-nek nevezett italt ma már Mojitónak nevezik.
Ez a Draque nevű ital nagyon népszerű volt a nagypapák nagypapájának korában. Az ital korabeli összetevői: cukornádpálinka, cukor, citrom és mentafű. Amikor a tragikus kolerajárvány volt Havannában, akkor ezt az italt kortyoltatták a betegekkel a gyógyulás reményében. Minden nap délelött 11-kor beküldtek egy nyeletet ebből a Draque-ből, és láss csodát, a beteg jobban lett.1940-ben egy Federico Villonch nevű, komikus vígjátékokat író szerző írta le először, hogy 1800 tájt a korábbi cukornádpálinkát kicserélték a kubai rumra. És szinte ugyanettől a pillanattól kezdve átnevezték mojitóra. Francis Drake, a híres kalóz Draque nevű italából így lett mojitó, melynek botanikai alkotóeleméről se feledkezzünk meg, melynek latin neve: MENTHA SATIVA. És persze arról se, hogy ez a növénytani levelecske az ital elfogyasztása után bekerült a rágcsálóizmok közé, s ott jól elmajszolták. És egy érdekes információ: Venezuelában, Kolumbiában és Mexikóban a mojitót mind a mai napig gyomorbántalmak ellen is isszák.

És megérkezett a jég...

Ezt persze nagyon hosszú lenne elmesélni... Mindenki ismeri a felfedező Marco Polo történetét, aki először beszélt a Japánban látott élményéről, a jeges-jégkockás, tejes fagylaltról. Walter Raleigh pedig azt írta, hogy mennyire meglepődött Oroszlánszívű Richárd, amikor - Saladino, aki a mahometanók hadura volt, - egy jégdarabot ajándékozott neki és az váratlanul elolvadt a kezében. Volt nincs... 1771 és 1776 között Bostonból és Veracruz felől érkezett Havannába az első jégtömbszállítmány és ettől kezdve a jeges italokat gyomor és izombántalmak ellen is javallták. És persze innentől kezdve gyakran használták a trópusi hőségtől szenvedők vérkeringési elégtelenségeinek kúrálásához. Az üzletet a bostoni Federico Tudor 1805-ben indította be, és 1810-től kezdve pedig Juan Antonio Montes vette át, kinek jégárusító bódéival volt tele Havannában minden utcasarki kávézó. Szóval innen indult a ma is jólismert jeges koktélok története, és ettől kezdve egyre változatosabb formákban - tört jég, darabos jég, darált jég - keverték a mindmáig kedvelt italokba.

Köszönet a "jó fűnek", vagyis a mentalevélnek...

  A legrégebbi időkig visszapillantva, - szóval amióta tudunk a mentáról - egészen pontosan 1535-ba, amikor is Gonzalo Fernández Úr leírta a pontos aroma-receptjét a mentalevélnek. A "Jerba" spanyol szó magyarul füvet jelent. Az 1723-as évben Havannában ezt a szót többféleképpen is írták. Például használták úgyis, mint "hierva", vagy "ierba" vagy "jerba". És két reálért (akkori pénznem) fél kiló mentát lehetett kapni.

Ekkortól kezdve viszont már görcsoldóként és afrozodiákumként is használták, valamint a santeríákban a szertartások fontos kellékévé vált az összefogott mentalevél-virgács, mellyel messzire űzték a szellemeket. De használták illatósítóként, szobadíszként és ételek ízesítéséhez is.

A mojitó receptje: